Történelem

július 31, 2013

A Kanári-szigetek őslakosait Guanchónak hívták. A ”guan” szó jelentése ember, a „che” jelentése – fehér hegy, ez utóbbi a tenerifei Teide vulkán hófödte csúcsára utal.

A GUANCHOK valószínűleg Észak Afrikából érkeztek nádból készült hajókon, később rabszolgaságba kényszerítették és megalázták őket. A sziget őslakosai külsőre teljesen másképp néztek ki, mint a mai kanáriaiak. Magas, szőke, kék szemű, viking típusú emberek voltak. Rabszolgaként áruba bocsátva a helyiek más afrikai és európai népekkel keveredtek, s idővel megszűnt a Guanch nép. A Guanchok pásztorkodással foglalkoztak és barlangokban éltek, vagy mélyedést vájtak a sziklákba. Ezen a vidéken teljesen kézenfekvőnek tűnik a barlanglakás, hiszen télen melegebb illetve nyáron hűvösebb, mint bármilyen más hagyományos lakóépület. A barlangokat magtárnak is használták, de itt tartották szertartásaikat is és ide temetkeztek.

Kecske és báránybőrbe öltöztek, valamint ezeknek a húsát fogyasztották, tejükből vajat és sajtot készítettek. Szerszámaikat és fegyvereiket durván megmunkált fából, kőből és csontból készítették. Király irányította az országot és örökléssel lehetett a trónra jutni.

Az idők során sok hatás érhette őket már az ókortól kezdve, rejtélyes piramisaik pedig valóban meglepték a történelem tudorait. A főníciaiak is ismerték a szigeteket, a rómaiak pedig Fortunatae Insulae, azaz Boldog-szigetek néven kereskedtek is velük. Ezt a nevet onnan kapta, hogy az antik mitológia ezeket a szigeteket tartotta a világ legnyugatibb részének, ahol a nap szekerének útja véget ér. Itt örök tavasz van, és jólét. Mindenesetre az ókor bukásával elfeledkeztek a Gaunchék szigeteiről, míg a 10. században az arabok ismét felfedezték a területet. Az itteni királyság elég erős és gazdag volt, hogy az arab kereskedőket eltartsa. A 14. században megjelentek az első európai hódítók. A sok nációból végül Kasztília és Portugália jutott el a végső célig. Az előbbiek meghódították Lanzarote, Fuerteventura és Hierro szigetét, míg a portugálok Gomerát tudhatták magukénak 1420-ig.

Alfonz 1479-ben megkötötte a kasztíliai koronával az alcáçovasi békét. Ebben Portugália lemondott a szigetek feletti uralmáról. Gran Canaria, La Palma és végül Tenerife is kasztíliai koronabirtok lett. Ekkor 1496-ot írtak. Az Amerikába tartó hajók fontos állomásává váltak a szigetek.

A nyugalmat 1902-ben zavarta meg egy függetlenségi mozgalom, amit azonban a spanyol csapatok elnyomtak. 1936-ban a spanyol polgárháború kitörésekor a szigetek Franco bázisaként szolgáltak. A második világháború után a szigetek valódi idegenforgalmi paradicsommá váltak, és 1983-ban autonómiát kaptak.