Garachico
Garachico városa történelmi épületeivel igazi kis ékszerdoboz. Egy félszigeten, egészen pontosan egy tengerbe befolyó vulkáni földnyelven létesült. A természet erői nem voltak kegyesek a városhoz. 1706-ban hatalmas vulkánkitörés, melynek 300 éves évfordulóját nemrégiben tartották, 1905-ben pedig földrengés rombolta le a települést. Tenerife egyik legjelentősebb kikötőjéből ezután 6000 lakosú, csendes alvóváros lett. A város bizarr tengerpartját a láva és óceán találkozása alakította ki. A hajózás itt igen veszélyes a vulkáni zátonyok miatt. Az óceánnal találkozó láva ugyanakkor több lapos medencét is képezett, melyekbe dagálykor befolyik, apálykor pedig megreked a tengervíz. A várostól egy kilométerre egy óriási fekete sziklamonolit, a Roque del Garachico emelkedik ki az óceánból. Télen Garachicot erős atlanti szelek ostorozzák. A hatalmas hullámok igen látványosak. A monda szerint, amikor a Teide testvérvulkánja kitört, és Garachico város felé vette útját, szerencséjük volt a város lakóinak, mivel tudták, mi a teendő. Szóltak a helyi plébánosnak, aki “tapasztalt” volt ilyen téren, ős kihozott a templomból egy fakeresztet, ezt a lávafolyam elé tűzte ki, és ennek hatására az kettévált, így maradt meg a mai Garachico. Bizonyára fizikát is tanult a plébános úr, mivel a keresztet a dombtetőre helyezte el , és ennek köszönhetően menekült meg a város 1/3-a. A túlélők a várostól egy kilométerre lévő sziklára úsztak. A középkori épületekből csak a kikötő mellett emelkedő Szent Mihály-erőd vészelte át a pusztítást. Ez a négyszögletes erődöcske éppen csak eléri a környező emeletes házak magasságát. Az épület kalóztámadások esetén ideiglenes menhelyként szolgált, belsejében ugyanis csak néhány napig húzódhatott meg 60-80 ember. Az erőd bejárata felett a település öt legjelentősebb nemesi családjának címere látható.